A Skorpió az, aki nem elégedett a felszínnel. Te nem a mondatot hallod, hanem a mögötte lévő rezgést. Nem a mosolyt nézed, hanem azt, ami mögötte mozdul. Az igazat keresed. A valódit. A mélyet. Akkor is, ha ez kényelmetlen.

A kapcsolódás számodra nem könnyed játék, hanem kapu. Ha valakit beengedsz, azt nem félig teszed. A bizalom nálad lassú, de ha létrejön, nagyon erős. Te nem félsz attól, ami másokat megijeszt: érzelmi sötétség, veszteség, változás. Te pontosan tudod, hogy a lélek ezekben érik.

A kihívás ott jelenik meg, amikor az intenzitást kontrollra cseréled. Amikor azt hiszed, biztonságot ad, ha fogsz, tartasz, biztosítasz. De a lélek nem birtokolható — te sem és más sem.

Az érett Skorpió megtanulja, hogy a valódi erő nem a bezárásban van, hanem a nyitottságban. Abban, hogy mered hagyni, hogy dolgok megtörténjenek anélkül, hogy irányítanád őket. Amikor nem akarsz gyógyítani, megmenteni, megfejteni — csak jelen vagy.

A Skorpió végső kérdése:
Mi történik, ha nem félek attól, amit érzek?

Amikor erre megérkezik a válasz, a fájdalomból tudás lesz.
A veszteségből szabadság.
A sötétségből pedig fény.