A valódi közelség nem a testi közelséggel kezdődik, hanem az érzelmivel. A lehetőséggel, hogy letegyük a maszkokat, kimondjuk, amit érzünk, és meghalljuk azt, amit a másik él át. Amikor két ember valóban jelen van egymás számára, akkor a kapcsolat nem pusztán együttlétből áll, hanem valódi találkozássá válik.

A valódi közelség egyik alapja az érzelmi elérhetőség. Amikor valaki képes megmutatni a saját érzéseit, és közben figyelemmel fordul a másik belső világa felé is, akkor egy olyan kapcsolati tér jön létre, amelyben a bizalom fokozatosan erősödhet. Ez a tér nem tökéletes és nem konfliktusmentes, mégis biztonságosabb, mert az őszinteség és a figyelem jelen van benne.
A párkapcsolati intimitás is ebből a közelségből épül. Az intimitás nem csupán a fizikai érintés vagy a romantikus pillanatok kérdése, hanem annak az élménye, hogy a másik ember mellett önmagad lehetsz. A valódi közelség ezért sokszor abban mutatkozik meg, hogy két ember képes egymás előtt sebezhetővé válni.

Ehhez azonban fontos az érzelmi határok jelenléte is. A közelség nem az összeolvadásról szól, hanem arról, hogy két különálló ember tud kapcsolódni egymáshoz. Ha a határok tiszták, akkor a kapcsolatban egyszerre lehet jelen az önazonosság és a kapcsolódás.
A valódi közelség gyakran sérül akkor, amikor a kapcsolatban megjelenik az elhidegülés. A lassú érzelmi távolodás idővel akár kihűlt kapcsolat állapotához is vezethet, amikor a felek már jelen vannak egymás életében, de a belső kapcsolódás ereje jelentősen meggyengül.

Sok kapcsolatban a belső távolság testi szinten is megjelenik. Ilyenkor a közelség hiánya nemcsak érzelmileg, hanem érintésben, intimitásban és a mindennapi kapcsolódás természetességében is láthatóvá válik, ami testi elhidegülés formájában is megjelenhet.

A közelség ezért nem egyszeri állapot, hanem folyamatosan alakuló kapcsolati minőség. Időt, figyelmet és biztonságot igényel. Sokszor csak lassan épül fel, amikor két ember újra és újra megtapasztalja, hogy a másik jelenléte nem veszélyt, hanem megtartást jelent.

A kérdés gyakran így jelenik meg:
„Hol vagyok jelen igazán – és hol tartok még vissza valamit magamból?”