A kapcsolattól való félelem olyan belső működés, amikor valaki alapvetően vágyik a közelségre, mégis nehezen enged be maga mellé valakit. Ilyenkor nem a kapcsolat iránti érdektelenség a fő nehézség, hanem az, hogy a valódi közelség túl sok bizonytalanságot, sebezhetőséget vagy belső kockázatot mozdít meg.

A kapcsolattól való félelem megjelenhet már az ismerkedés elején, de gyakran akkor válik igazán láthatóvá, amikor a kapcsolat kezd mélyülni. A kezdeti nyitottság után megjelenhet visszahúzódás, távolságtartás vagy hirtelen bizonytalanság.
Ez a félelem többféle formában jelenhet meg. Van, amikor inkább az elköteleződés hiánya látszik kívülről: a kapcsolat jelen van, de a valódi döntés, a világos vállalás vagy a közös irány hiányzik belőle.

Máskor az elköteleződéstől való félelem kerül előtérbe. Ilyenkor a közelség és a tartós kapcsolódás egyszerre vonzó és ijesztő, ezért a közeledést gyakran visszalépés követi.
Bizonyos helyzetekben a félelem nem a kapcsolat elindításánál, hanem a távolság megélésénél válik hangsúlyossá. A párkapcsolat szeparációs szorongás azt mutatja meg, amikor a partner távolléte vagy csökkenő jelenléte aránytalanul erős belső bizonytalanságot vált ki.

A kapcsolattól való félelem gyakran ezekben a mintákban jelenik meg:
– nehéz megnyílás,
– bizalmatlanság,
– távolságtartás,
– túlzott önvédelem,
– közeledés utáni visszahúzódás,
– vagy az az érzés, hogy a kapcsolat túl sokat kér belőled.

A pszichológia szerint a kapcsolattól való félelem gyakran korábbi csalódásokhoz, kötődési sérülésekhez, elutasításélményekhez vagy bizonytalan érzelmi környezethez kapcsolódik. Ilyenkor a rendszer nem a szerelmet utasítja el, hanem a sérülés lehetőségét próbálja megelőzni.
Fontos különbség, hogy a félelem nem mindig nyílt elutasításként jelenik meg. Sokszor éppen az mutatja a legerősebben, hogy valaki szeretne kapcsolódni, de nem tud biztonságosan megmaradni a közelségben.

A kérdés sokszor így szól:
Valóban nincs szükségem kapcsolatra – vagy csak attól félek, hogy a közelség újra sebezhetővé tenne?