Az elköteleződés hiánya azt jelenti, hogy két ember között van kapcsolódás, érdeklődés vagy akár közelség is, de a kapcsolatból hiányzik a világos vállalás, a közös irány vagy a hosszabb távú stabilitás.

Ilyenkor sokszor nem az a fő kérdés, hogy van-e érzés, hanem az, hogy van-e valódi döntés. Lehet jelen figyelem, vonzalom és együttlét, mégis hiányozhat az a belső vagy kimondott vállalás, amely biztonságot adna a kapcsolatnak.
Az elköteleződés hiánya gyakran a kapcsolattól való félelem egyik látható formája. Kívülről úgy tűnhet, hogy a kapcsolat működik, valójában azonban a mélyebb beleállás rendre elmarad.

Sok esetben az elköteleződés hiánya mögött elköteleződéstől való félelem áll. Ilyenkor nem maga a másik ember a probléma, hanem az, amit a komolyabb vállalás, a kötöttség vagy a közös jövő gondolata belül megmozgat.
Az is előfordulhat, hogy a kapcsolat bizonytalansága nemcsak a vállalásban, hanem a távolság elviselésében is láthatóvá válik. A tartósan ingadozó kapcsolódás könnyen felerősítheti a párkapcsolat szeparációs szorongás élményét is.

Az elköteleződés hiánya gyakran ezekben a mintákban jelenik meg:
– bizonytalan státusz,
– kerülő válaszok a jövőre nézve,
– ismétlődő közeledés és visszalépés,
– közelség vállalás nélkül,
– felelősségkerülés,
– vagy az az érzés, hogy a kapcsolat mindig félúton marad.

A pszichológia szerint az elköteleződés hiánya mögött gyakran félelem áll: a szabadság elvesztésétől, a sérüléstől, a kudarctól vagy a túl nagy érzelmi súlytól való félelem. Sokszor nem a másik emberrel van baj, hanem magával a kötöttség élményével.
Fontos különbség, hogy az elköteleződés hiánya nem mindig közöny. Sok esetben inkább annak a jele, hogy valaki nem tud teljesen biztonságban maradni egy mélyebb kapcsolati helyzetben.

A kérdés sokszor így szól:
Valóban nincs itt mélyebb szándék – vagy csak valaki nem mer teljesen beleállni abba, ami közöttünk van?