Az önuralom annak a képessége, hogy valaki nem pusztán impulzusból reagál a helyzetekre, hanem képes tudatosan irányítani saját viselkedését és érzelmi reakcióit.
Az önuralom nem az érzelmek elfojtását jelenti, hanem azt, hogy az ember kapcsolatban marad velük, mégis képes dönteni arról, hogyan reagál.

Az önuralom szorosan kapcsolódik az önértékeléshez. Ha valaki stabilabb belső értékérzettel rendelkezik, kevésbé érzi szükségét annak, hogy azonnali reakciókkal bizonyítson vagy védekezzen.
Az önbizalom segíti az önuralmat, mert aki bízik magában, kevésbé reagál túlzottan külső ingerekre.
Az önelfogadás szintén fontos, mert ha valaki elfogadja saját érzéseit, könnyebben tud velük tudatosan bánni.
A valódi önazonosság segít abban, hogy a reakciók ne pillanatnyi hatásokból, hanem belső értékekből fakadjanak.

Az önreflexió pedig lehetővé teszi, hogy az ember felismerje saját reakcióit, és tanuljon belőlük.
Az önuralom így nem merev kontroll, hanem tudatos jelenlét saját működésünk felett.

A kérdés sokszor így hangzik:
Valóban én irányítom a reakcióimat – vagy a pillanatnyi érzelmek irányítanak engem?