A Nyilas benned a belső iránytű. Az a rész, ami nem elégszik meg azzal, hogy „így szokták” vagy „mások szerint ez a helyes”. Te akkor vagy életben, amikor érzed, hogy nősz. Amikor tágul a tér körülötted – legyen az gondolat, hit, tapasztalat, vagy tényleges utazás.

A szabadság számodra nem luxus, hanem alapfeltétel. Nem azért, mert menekülni akarsz, hanem mert a lényed mozgásban érti magát. Nem lehet bezárni egy statikus világba, ahol nem változik semmi. Amikor valami szűknek érződik, az testedben is feszültséggé válik: olyan mintha a lélek nem kapna levegőt.

A tanítás benned természetes. Nem azért magyarázol, mert okosabb akarsz lenni, hanem mert amit megértettél, azt meg akarod osztani. A hit nem vallás nálad, hanem tapasztalatból születő belső bizonyosság.

A kihívás akkor jelenik meg, amikor a szabadság ígéretét összekevered az elkerüléssel. Amikor nehéz helyzeteknél „továbbállsz”, mert azt hiszed, máshol majd könnyebb lesz. De a lélek útja nem kanyarodik el a saját leckéi elől – csak vár, akár évekig.

Az érett Nyilas megtanul megérkezni. Nem szűkül be – hanem mélyül. A szabadság már nem menekülés, hanem választás. A hit nem lobogó lelkesedés, hanem csendes bizalom. A fejlődés nem ugrásról ugrásra történik, hanem az élet finom ritmusában.

A Nyilas végső kérdése:
Hol találom azt az igazságot, ami belül is otthonnak érződik?

Ha erre megérkezel, az út nem véget ér – csak hazatalál.