Az I. ház azt mutatja, hogyan lépsz be a világba. Nem feltétlenül azt, hogy ki vagy mélyen belül – hanem azt, ahogy látszol. A kisugárzásodat, a mozdulatot, amivel "megérkezel" egy helyzetbe, egy kapcsolatba, egy térbe.

Ez a ház sokszor nem az érzelmekről szól és nem is a gondolatokról, hanem a hangról, amit a létezésed ad. Az első pillanatban nem beszélünk — mégis már mindenki érzi, milyen „színnel” lépsz be: határozottan, finoman, kíváncsian, visszafogottan vagy nyitottan.

Az I. ház annak a kérdése: „Hogyan mutatom meg magam először?”

Ez a maszk szó itt nem hamisságot jelent, ez a kapu.
Ahogy az ajtó kinyílik, először ez látszik belőled — és csak utána a mélyebb rétegek.

Az I. ház akkor kezd egyensúlyba kerülni, amikor megtanulod: nem kell hangsúlyosabbnak lenned, mint ami természetes, nem kell kisebbnek sem, és nem kell másnak tűnnöd, mint aki belül vagy. Az önazonosság itt kezdődik.