A XII. ház az a tér, ahova nem lát be a külvilág. Itt zajlik minden, ami halk, finom, belső. Nem feltétlenül magányról szól, hanem arról a helyről, ahol leveheted a szerepeket, ahol nem kell megfelelni, ahol nem kell „jól lenni”.

Ez a ház megmutatja, hogyan gyógyulsz. Hogyan engedsz el. Hogyan dolgozol fel veszteséget, csalódást, félelmet. A XII. ház nem harcos – inkább türelmes. Azt tanítja, hogy a gyógyulás nem teljesítmény, hanem folyamat, ami a maga idejében történik.

Itt vannak a mély rétegek: a tudatalatti minták, a korai lenyomatok, a kimondatlan érzések. Nem kell őket „megjavítani”. Csak látni. Elfogadni, hogy mindez is te vagy.

A visszavonulás ebben a házban nem menekülés. Hanem újrakapcsolódás önmagaddal. Amikor a világ túl hangos, a XII. ház a csend helye.

Amikor ez a ház érett:
nem félsz megállni, lassítani, pihenni. Nem félsz szembenézni azzal, ami benned történik. Megengeded magadnak a gyógyulást.

A XII. ház kérdése:
„Mi történik bennem, amikor senki sem néz?”