A VIII. ház nem a felszínről szól. Ez az a hely benned, ahol nem lehet félgőzzel jelen lenni. Itt nem működik a látszat, a rutin vagy a szerep. Itt az igazság van: az, ami akkor marad, amikor minden más lehullik.

Ez a ház arról szól, mit csinálsz azzal, ami mélyen érint. Hogyan találkozol a veszteséggel, a bizonytalansággal, a félelemmel és azzal is, hogy valaki közel jön — igazán közel. Olyan közel, hogy már nem tudsz „csak magadnak lenni”.

Az intimitás itt nem romantika. Hanem bizalom. Az a pillanat, amikor vállalod a sebezhetőséget. Amikor nem irányítasz. Amikor megengeded, hogy valaki lásson.

A VIII. ház gyakran hoz átmeneteket: lezárásokat, veszteségeket, újraalakulásokat. Nem azért, hogy „elvonjon” tőled valamit, hanem hogy megtanuld:
az erő nem merevségből születik,
hanem abból, hogy mersz változni.

A VIII. ház kérdése:
„Mit jelent az, hogy valakit tényleg beengedek?”

Ha ez a ház érett, a kapcsolat nem elnyel vagy leural. Hanem:
mélységet ad.
Erőt ad.
És szabadságot.