A Neptunusz az asztrológiai képletben a lélek finom hangja. Az a rész, amely érzi, mielőtt értené. Ami akkor is tudja az igazat, amikor még nincsenek rá szavak. Ő a képzelet, a belső világ, az álom és a megérzés teréhez kapcsolódik.

A Neptunusz képes összekötni mindent mindennel. Nincs határ, nincs éles vonal, nincs „itt véget ér és ott kezdődik.”Ezért hozhat mély együttérzést, művészi érzékenységet, lelki nyitottságot – és ugyanebből fakadhat elmosódás, illúzió, túlérzékelés is. A kérdés mindig az: tudsz-e közben talajt tartani.

Ha a Neptunusz tisztán működik, akkor az intuíció nem bizonytalanság, hanem finom iránytű. A mások érzéseinek átérezése nem önfeladás, hanem emberség. A képzelet nem menekülés, hanem alkotóerő. Az álom nem köd, hanem útmutatás.

Ha viszont a Neptunusz túl sok teret kap talaj nélkül, megjelenhet:
– elbizonytalanodás
– „nem tudom, mit érzek”
– mások érzelmeinek túlzott átvétele
– vagy a vágy, hogy valaki „mentsen meg”

Neptunusz ott lágyít, ahol túl kemény lettél. Old, ahol megfeszültél. Enged, ahol ragaszkodtál. De nem azért, hogy eltűnj, hanem hogy emlékezz arra, hogy több vagy, mint a formák.

Érett Neptunusz nem menekül a valóság elől.
Hanem átlényegíti.

A Neptunusz kérdése:
„Mit érzek valójában, ha elcsendesedek?”