A Nap az asztrológiai képlet központi fénypontja: megmutatja, ki vagy valójában, milyen belső szándék mozgat és hogyan szeretnél megmutatkozni a világban. Nem a külső szerepeket vagy a társadalmi elvárásokat jelöli, hanem a mély, alapvető önmagadat: azt, aki akkor marad, amikor minden maszk lekerül.

A Nap azt jelzi, milyen módon ragyogsz: milyen erővel, milyen minőséggel és milyen területen keresed a kiteljesedést. A Nap állása elárulja, hogyan töltődsz, mi inspirál és hol érzed azt, hogy „ez vagyok én igazán”.

A Nap egyben a cél, a központi életirány is. Ahogy az évek múlnak, egyre inkább közelítünk a Napunkhoz: fokozatosan „belakjuk” az önazonosságunkat. Egy fiatal ember gyakran még csak keresi a Napját, míg egy érett lélek már tudja, hogyan tartja fényben önmagát anélkül, hogy túlzottan villogna vagy elhalványulna mások mellett.

Harmóniában élt Nap esetén az ember stabil belső tartással rendelkezik. Tisztában van a saját értékeivel és nem attól érzi magát valakinek, hogy mások visszaigazolják. Diszharmóniában a Nap túl fényes lehet (ego-indulás, bizonyításkényszer), vagy túl gyenge (önbizalomhiány, alkalmazkodás túlzásba víve).

A Nap kérdése mindig ez: „Miben ragyogsz? És engeded-e magad ragyogni?”