A IV. ház arról szól, honnan jössz – és arról is, hová vonulsz vissza, amikor elfáradsz. Ez az otthon belső képe benned. Nem feltétlenül az a ház vagy lakás, ahol élsz, hanem az a hely, ahová lélekben hazatérsz.

A IV. házban vannak a gyökerek: a családi történetek, kimondott és kimondatlan mondatok, a hangulat a gyerekkori otthonban. Itt derül ki, milyen talajra építettél. Stabil volt-e, vagy ingadozó. Támogató, vagy követelő.

Nem azért nézzük ezt a házat, hogy hibáztassunk bárkit. Azért, mert itt kezdődik az a kérdés:
„Hol érzem magam biztonságban a világban?”
És
„Mit jelent számomra az, hogy haza?”

A IV. ház akkor mozdul egyensúlyba, amikor felismered:
nem kell ugyanazt továbbvinned, amit kaptál.
A múlt nem parancs. Csak kiindulópont.

A valódi otthon ott kezdődik, ahol leteheted a szerepeket és nem kell bizonyítanod semmit. Ahol megérkezhetsz – magadhoz.