Az érzelmi válság olyan belső állapot, amikor az ember megszokott érzelmi egyensúlya megbillen. Ilyenkor a korábban működő megküzdési módok már nem adnak ugyanakkora stabilitást, és az érzelmek intenzívebbé, zavarosabbá vagy nehezebben kezelhetővé válhatnak.

Az érzelmi válság gyakran valamilyen változás, veszteség, konfliktus vagy belső felismerés hatására alakul ki. Egy kapcsolat vége, egy fontos döntés, egy csalódás vagy akár egy hosszabb ideje felhalmozódó feszültség is elvezethet oda, hogy a belső rendszer átmenetileg elveszíti a megszokott stabilitását.
Az érzelmi válság során az érzések sokszor felerősödnek. Megjelenhet szorongás, bizonytalanság, szomorúság, düh vagy akár erős zavarodottság is. Az ember ilyenkor gyakran úgy érzi, mintha elvesztette volna a korábbi kapaszkodóit.

A tartós érzelmi megterhelés idővel érzelmi kimerültséghez vezethet. Amikor a belső rendszer hosszú ideje túl nagy feszültség alatt áll, az érzelmi energia fokozatosan csökkenhet, és az ember egyre nehezebben tud reagálni a helyzetekre.
Bizonyos esetekben a válság másik oldala az érzelmi kiüresedés. Ilyenkor nem a túl erős érzések jelennek meg, hanem inkább az az élmény, hogy az ember már alig érez valamit. A túlterheltség után a rendszer mintha „lekapcsolna”, és a reakciók tompábbá válnak.

Az érzelmi válság ugyanakkor nem feltétlenül csak romboló folyamat. Sok esetben éppen az ilyen időszakok indítják el a mélyebb önismereti változásokat. Amikor a régi működési módok már nem működnek, az ember kénytelen új módon ránézni saját életére, kapcsolataira és belső szükségleteire.
A pszichológia szerint a válság gyakran átmeneti állapot, amely egy fejlődési folyamat része lehet. Bár a megélése nehéz, sokszor éppen ezek a helyzetek segítenek abban, hogy az ember új egyensúlyt találjon.

A kérdés ilyenkor gyakran így hangzik:
Mit próbál megmutatni ez a válság arról, hogy mi változott meg bennem vagy az életemben?